| Gyártó | Altele |
| Készlet | Készleten |
Dr. Turóczi Ildikó a Hókifliről:
"November 4. és születésnap, rák és legyőzzük –mindjárt az elején kétszálas a történet, és két szálon is halad tovább. Az egyetlen interferáló pont a remény, az is csupán egy ideig.
Kriszta mesél, és bár úgy tűnik, hogy hozzánk szól, erről szó sincs. Az Édesanyjának mesél, mert most jött el az ideje, akár a hókiflinek vagy a nagymamával való találkozásnak. Hogy miért teszi ezt? Mert a küzdelem, majd az agónia idején hiába is tette volna, nem is tehette, miért is tette volna? Küzdelem idején nem mesélünk, érzünk, észlelünk, fáradunk, pihenünk és mindvégig tesszük, amit kell. Amit úgy érzünk, hogy tennünk kell, Őérte, magunkért, a lelkünkért, a valónkért. Magassarkú jelenlétek, esti mese, befogadás, költözködés, a lét megannyi színhelye, a lélek megannyi reakciója. Mindenki teszi, amit tud, és ahogy tudja a megosztott létében, döntések születnek unos-untalan, lehetne akár refrénje is ennek a látszólag többszereplős történetnek.
A már valóssá vált agónia az olvasónak nyomasztóvá, lélekpróbálóvá válna, ha nem lenne mellette az eközben érett nővé vedlő kamaszlány siránkozásmentes ereje, órákra-napokra egyszerűsödő saját élete, találkozásai, kibontakozó szerelme. Ennek így kellett történnie, még akkor is, ha néha nagyon frusztráló, olykor fájdalmas vagy dühítő a természetessége, mert hát ki lenne, ki lehetne erre alkalmasabb?! És miközben kínkeservesen véget ér egy földi lét, erejét adja egy másiknak, és megtörténik a találkozás: „A tükörből te nézel rám. Akkor először. Ilyen lenne hajnali négykor az arcom? Akkor még nem tudhatom, hogy éveken keresztül a tükörben találkozunk majd.” Ez már nem interferencia, ez már az önmagunkkal való találkozás; alapköve annak, hogy döntés születhessék újfent arról, hogy mit viszünk innen tovább, és mit nem. Pontosabban, mit visz innen Kriszta tovább, és mit nem. És semmi kétség, hogy el tudja dönteni most és mindörökké, mert „A táskába be kell pakolni. A cipőt el kell járni. Mindkettő azonos színű, valódi bőrből vannak. Ha használjuk őket, hátha nem szakad le rólunk a saját megviselt bőrünk.”
Azt mondtad, szép lesz. Szép lett. Végre átbeszéltétek."
română
magyar
